Sokszor gondolok rád magányos perceimben , mikor két karod szorítása lenne a legjobb menedék a világ bajaitól . vagy amikor öröm áradat lepi el a savanyú életemet , egyetlen mikromásodpercre , akkor is inkább örülnék veled mintse hogy egyedül vigadjak szívesebben ölelném szép tested magamhoz s mondanék el ezernyi történetet mintsem egyedül zenéthallgatva sírok éjszakákon át utánnad.. én szeretlek s nagyon jó volna a szembedbe nézni s megcsókolni ajkaid s simogatni arcod s a derakadnál fogva magamhoz húzni téged..s énekelni neked.. hogy mit jelentesz nekem.. de most csak egy szót mondhatok : Azt , hogy : szeretlek !
szeretek veled szemezni , szép barna szemed oly sokáig nézni.. bűverő van benne .. szeretnék neked elmondani valamit , bevallani , mert más lettem : szeretnélek megériteni.. s magam melett érezni forró tested.. szeretnélek magamhoz ölelni..s téged soha de soha el nem engedni. .!
megmérgeztél - ugye tudod - halálosan kedvesem , kifejti minden gondolatom -e szép szó : szerelem ! mert - e méreg belém hatolt, teljesen és örökre ! , szívemet megégette - nem nagyon.. csak mindörökre.. ha bármikor meglátla... elönt a szerelem szele , szívem az irántad való szerelmmel van tele ..